július 10. felvetéli napja
Annyira izgultam... Jessievel nem gyakoroltunk sokat, de az én régi iskolámban oktattak táncot Jess pedig versenytáncol.
*szóbeli rész*
Az írasbeli szerintem jól sikerült, de majd meglátjuk. Az asztalnál 1 férfi és 2 nő ült, gondolom ők fognak bíráskodni. Külön-külön szólítottak mindenkit, kettőnk közül én kerültem előbb sorra.
Eloszol magamról kérdeztek mindenfélét, majd jöttek az általános kérdések pölö mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre. Én azt válaszoltam, hogy telefonom, naplóm, szüleim. Először nem tudtam mit válaszoljak arra a kérdésre, hogy miért szeretnék ide járni. De megnyugodtam és kimondtam -olyan nyugodtan és határozottan, hogy meg én is meglepődtem magamon-, hogy:
-Mert a tánccal kikapcsolom magam.A tánc megnyugtat. /sóhajtottam/ Az általános iskolában mindig csúfoltak mert túl vékony vagyok, azt mondtak rám, hogy anorexiás. De tánc közben ezek a mondatok eltűnnek... Itt önmagam vagyok. Senki és semmi nem érdekelt. Mindig olyan ember akartam lenni, aki nem akar senkinek megfelelni. De miattuk nem tudtam ez lenni.
-Ezen a válaszon nagyon meghatódtam.Majd pár nap múlva értesítünk- mondta az egyik nő.
Amikor Jess kérdezte, hogy mi volt én a nyakába ugrottam, annyira örültem, hogy ilyen jól sikerült.
-Jessica Bellefleur következik!- hangzott az ajtó mögül.
-Szoríts!-Súgta Jessie mielőtt bement volna. Én csak rámosolyogtam mivel tuti jó lesz neki, hisz egómániás és pozitív, mindenhez jól áll hozzá.
*otthon*
Jess átjött hozzánk a felvételi után.
-Na csajok, hogy ment a felvetéli?- kérdezte apa mosolyogva.
-Nagyon jól, remélem felvesznek!- bólintottam mosolyogva.
-Én már a cuccaim is összepakoltam- válaszolta büszkén a barátnőm.
-Gyertek enni!- hallottam anya hangját a konyhából.
Szupi anyu gomba levest és spagettit csinált ebédre. Egyszóval:a kedvencemet!
Ebéd közben feljött a nyaralás téma.
-Tényleg, Jessie nincs kedved velünk tartani?- kérdezte anya a legnagyobb döbbenetemre.
-De igen nagyon jó lenne, ha nem zavarok- válaszolta Jess.
-Dehogy zavarnál!- szóltam bele most én.
-És hova?- apa kérdőn nézett anyura és rám.
-Bahama-szigetek?- vetettem fel.
-Az túl messe van!- vágta rá hirtelen anyu.
-Gondolkozzunk úgy, mintha Magyarországon lennénk innét köbö annyira van minden sziget, mint onnét -komolyan... Jessie olyan okos. Egy fölrajzzseni.
Valami melegebb helyre kellene mennünk, mivel tény, hogy Angliában nincs olyan ''forróság'' nyáron, mint Magyarországon.
Pár percre meg elkalandoztam...Visszagondoltam Hangára, aki az általánosban volt a legjobb barátnőm. Eszembe jutott a sok hülyeség amit együtt csináltunk...az osztályban mindig mi voltunk a legrosszabbak, amikor nyáron velük nyaraltam a Balatonnál, eltörtem az ujjam. Vagy pölö amikor a dombunkról én legördeszkáztam ő meg legörkorcsolyázott és akkorát estünk, hogy csak na.
-Helooo!!! Föld hívja Gerdát!!!- szólt bele az ábrándozásomba Jessie.
-Jólvan, na itt vagyok! -állítottam le. -Hol is tartottunk?
-Gerda, ott, hogy hova menjünk nyaralni- válaszolta apu mosolyogva, de én láttam az arcán, hogy erőltetett volt és, hogy teljesen lefárasztottam. Egy pár percre csönd lett, de persze az én ,,Gerda szokásai" című gondolatbeli akármimmel, közbeszóltam:
-Mallorca!- ettől a hirtelen beszólásomtól Jessie annyira megijedt, hogy köhögni kezdett.
...
Most kitaláltam egy új rendszert: mindig írni fogok egy mondatot vagy szót + hangulatomat nap összegzéséről. Ez olyan vicces. A Szent Johanna Gimiben is ez a pontozós van, de én csak véleményt írok.
Napi összegzés: Az igaz barátokat soha nem lehet elfelejteni.Hangulat: izgatott és ''honvágyas''.
